Órák, évezredek, nélküled, veled, mert mi másra gondolnék, mint rád.
- Nincs kedve járni egyet?
- Miért is ne!
Már indulunk valahova, valakivel, akinek a szavai elvesznek abban a részeg ködben, amibe elmerültem, mert vagy, egyetlen, örök.
Beszélőtársam gyanakodva fürkészi arcomat:
- Talán már nem figyel?
Elnevetem magam:
- Én mindig itt vagyok.
Nem érti. Mert hát az itt, az nem vele, hanem a túl-az-esküvőn, a túl-a-hetedhét-határon, az itt - a mindenütt veled.
Utolsó kommentek