Percek, másodpercek, pillanatok,
amíg még hallom hangodat.
Hallom mindig.
Egyre visszhangzik,
remeg,
te meg az a rengeteg kép,
szilánkok,
üvegdarabkái egy festménynek,
talán Brueghel,
ahogyan nézel,
elmerülsz,
merengsz,
most nevetsz,
most kézen fogsz,
most hátat fordítasz nekem,
megint nevetsz,
hátha meghalok,
ha nem látlak,
majd elkapod tekinteted,
már nem csókolsz,
többé már nem csókolsz sosem,
de újra csók
és újra megfogod kezem.
Percek, másodpercek, felvillanások az életemből.
Csupa beteljesületlen ígérete egy országnak,
csupa gyönyörűség, csupa gyötrelem.
Utolsó kommentek