Hogy mit gondolsz rólam? Elmondom én, mert jól tudom. Hogy bolond vagyok. Ennyi, így a legegyszerűbb. Miért firtatnánk okot, ha véletlenek, tudjuk, nincsenek, az pedig, hogy voltam, vagyok, leszek, mindössze a véletlenek között feltűnő jelentéktelen.
Legyen is az. Az előre nem látott bonyodalom, a cselekményben nem várt gubanc, amely nem térít el utadról, nem zavarja meg álmodat, mert nem én vagyok az a sebzett galamb, akit majd felfalsz s zsebrevágsz, legfeljebb hasonmásom ő, Lédának hívják talán, aki szeret, szeretne, szeretni nem remél, mégis szeret, remél.
Álmodj, gyönyörű álom, hosszan, bűvös álmokat: fűvel, virággal, réttel, barátokkal és zenékkel, s a megrövidült éjszakák hadd üdvözöljék Echo nevével a hajnalt: egy bolond nyár bolond havának hajnalát, amikor megláttalak.
Utolsó kommentek