„Jött volna más!” És bizonnyal jött volna sok-sok ember. Mind jó, mind segít, mind megfullaszt azzal a sok-sok sziszifuszi szeretettel, amiről dadog, amiben remélnem, hinnem kell, holott nem láttam, nem éreztem.
De hiszen így van ez, így van ez rendjén. Miért lennék én kiválasztott? Miért töltené Boldogság-Asszony épp nálam a szombatot, ha egyszer járt már nálam, látta, ahogyan élek, tudja, ahogyan lakom?
Egyszóval nincs ebben semmi meglepő. Legfeljebb az, hogy fáj.
Utolsó kommentek