Kitisztulnak a gondolatok. A felhők elvonulnak, a szél elcsöndesül. Hosszan imádkozom. Hosszan, tiszta szívből. Érted fohászkodom, Uramhoz, Istenemhez, hogy elmondjam bánatomat, elpanaszoljam: megöltelek.
Madár repült be hozzám az ablakon. Fehér, riadt madár. Én pedig, mert megszerettem törékeny hírnökét a szárazföldnek, hogy magamtól megóvjam, elengedtem őt: erdőben, magas fenyők között, magányos domboldalon, ahova egyetlen út vezet.
Vergődött szegény. Tolla megtört, szárnya megvérezett. Kicsiny torkából nem tört fel kiáltás, mégis oly kín volt számomra látni szenvedését, hogy magam is szárnyaszegetten folytattam vándorlásomat.
E törékeny madárért szól ma minden harang. Szerelmünkért és a városért, amelynek ölében Atlantisz álmodott, fehér madár az esőtől sáros ablakon.
Utolsó kommentek