Talán ma volt, hogy először láttalak. Riadt kis jószág. Megrémült teremtménye a földnek az útvesztőben, ahol a madár se jár.
Mi volna más a küldetés, ha nem kivezetnem téged a rengetegből, térdet hajtva áldásom adni rád, s a mégoly szép elégiákba fűzve Szentivánt, elengednem gyönyörű, hófehér kezed?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek