Úgy látszik, ez már így marad. Kétségbeesés, szívfájdalom, remény, boldogság, remény és kétségbeesés megint. Elveszítem a szívemet. Így mondja az angol, ha egész valómat átjárja a félelem, ha görcsösen próbálom elűzni magamtól a démonokat.
Megszoktam már, hogy nevén szólítom őket. Ez itt a Kishitűség, ez itt a Gyávaság, ez itt a Féltékenység. Jól tudom, kikkel van dolgom. Mégis könyörgőre fogom, hátha megszánnak, nem is volna rossz, hagyjanak, hadd szenvedjek, magamban, nélküled, hadd lássam még egyszer arcod, szemed, kezed, hadd suttogjam el még egyszer, ez a legszebb arc, a legtisztább szemek.
Utolsó kommentek