Itt van kéznél. Megérintem, mint ezt a poharat vagy ezt a papírt az íróasztalon. Tenyeremre helyezem, kényeztetem - nem ellenkezik.
Szóval nem kellek semmire. Szóval olyan vagyok, mint ez a gomb, ami ha leszakad, azt sem tudom, hova gurul. Szóval nem akad ember, aki azt mondaná: „Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”
Itt maradtam a nyakadon, Istenem. Selejtes portéka, semmire se jó áru. Mit kezdesz velem? Zárójelbe teszel? Felfüggesztesz? Kétkedve nézed, hogyan simulok kezedbe?
Kényeztess engem! Láthatod, nem ellenkezem.
Utolsó kommentek