Nem írok szonetteket. Valami átok lehet, hogy prózába töröm a sorokat, korokat, verseket, idézve sorsokat, nézve tudatlanul a semmibe. Az én világom nem betűkre húzott görbe tükre, szürke vonulata a vászonkötésnek, amelyben izzik sötéten, mélyen elmém kiégett szívem és a hó alatt, az én világom, ha úgy tetszik, "vágom, adom és kedvelem", csak nekem, csak nekem énekel.
versírásról
2012.08.10. 14:34 | lethe | Szólj hozzá!
Címkék: vers próza szonett
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nonchalant.blog.hu/api/trackback/id/tr414705507
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek