Mihez kezdjek a hallgatag élettel, a néma ajkakkal, ha nem vagy a teremtőm, nem szülsz meg kínok között?
Elfelejtettem írni. A szavak idegenül csengenek. A torkom kiszárad. A bőröm halvány és a testemet pergamen borítja.
Este ájultan nézem, ahogyan mulatnak ifjú géniuszai az enyészetnek, gyermekei a halálnak, amely itt, ezen a keresztúton véget ér.
Maradj meg kedves, kedves idegen!
S ha köszönnék, ne nézz a szemembe.
Nagyon fáj, hogy nem szerettelek.
Utolsó kommentek