nonchalant

Fáradt vagyok. Annyira kimerített a nap, hogy még a hívásodat sem várom meg. Elnyom az álom, amely előbb repít el hozzád, mint ez az elektromágneses tér, mint ez a háló, amelyben elveszek, és csak arra ébredek, hogy itt vagy: négy óra,…

Órák, évezredek, nélküled, veled, mert mi másra gondolnék, mint rád. -          Nincs kedve járni egyet? -          Miért is ne! Már indulunk valahova, valakivel, akinek a szavai elvesznek abban a részeg ködben, amibe elmerültem, mert vagy, egyetlen,…

Álmodom. Egyre gyakrabban, egyre szertelenebb álmokat látok. Tudom, az álmok vagy vágy, vagy félelem, én mégis hiszek nekik, próbálom kivenni a suttogásukat, hiszek mélységükben, nálamnál bölcsebb önmagukban. Szentendréről hazafelé jelenést láttam. Három hófehér…

Minden nap új. Sürgés-forgás a konyhában, Edények, Tükrök között, Elhagyott fülbevalók, Beteljesülést ígérő karperecek Mögé rejtett szégyen, Ruhák, kellékek, smink, Mind díszei a hazugságnak, Hogy minden új, egy és örök,…

Ezer csillag hullott az égből – Mind egy-egy hírnöke a szerelemnek, Mind egy-egy sóhaja az éjszakának.   Jöjj, mind ezt üzente, Jöjj, mind ezt sóhajtotta, S lángra lobbant ezer szentjánosbogár.   Ezer szentjánosbogár szállt, Repült a…

Lehetsz világteremtő álom vagy nyomorúságom gyűlölt fattya, hogy mi vagy, rajtad áll. Mindenekelőtt mondd, miért jöttél? Akarsz-e bármit vagy a véletlen sodort utamba, és mert régóta vágytam szeretőt, hát fogtam magam, és minden jóval felruháztalak? Ha így van,…

Én voltam az a gyermek, gondolta a vén, és fáradtnak, becsapottnak érezte magát. Tegyük fel, nem értesz. És ha eddig nem értesz, mi okod van rá, hogy eztán megérts? Hogy bolond űz bolond gúnyt bolondból, még csak elviselem. De hogy bolonduljak a bolondozásért, amelyben én…

Úgy szeretlek, mint aki nem szerettem még soha. Ezüst szívemmel megragadom a szivárvány üstökét, Bolondját járatom szőke sugarával a fénylő korongnak, S ha mosolyod látom, nincs és nem lesz a világon fájdalom.   Most itt van. Zúg és tombol és…

Minden, amiben hittem, összeomlik. A bölcsesség kilép medréből, Megnyílik titok, szív-áradat, Ölelkezik a fény, vad felhő szakad.   Nincs semmi ezen az esti órán, Csak te, s hogy szépnek láttalak.

Hogy igaz vagy káprázat vagy, Egyre megy. Csak itt maradj, Ebben az örökké tartó estében maradj velem.

Elbűvölsz, gyermek. Suhancos mosolyod, Kamaszos csókod, Arcod tiszta íve Kedves nekem.   Kölyök vagy! - mondom, - Éretlen még a szerelemre! Futok, futok Veled a végtelenbe.