Fáradt vagyok.
Annyira kimerített a nap,
hogy még a hívásodat sem várom meg.
Elnyom az álom,
amely előbb repít el hozzád,
mint ez az elektromágneses tér,
mint ez a háló, amelyben elveszek,
és csak arra ébredek,
hogy itt vagy:
négy óra, valahol, velem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek