Miért őrül meg az a férfi? Miért járja lámpással az utcákat? Nem látod, ahogy a lélek vergődik abban a hatalmas testben? Hogy épp, mert nem törhet fel, mint a gyermek, akit bezártak, ül falhoz lapulva, pisszenni sem mer, várja, hogy megforduljon a zár, kinyíljon egy ajtó, Istenem, azok az ajtók nem nyílnak soha, - hát miért kell ennyire megalázkodni a szeretetért, ha egyszer senki nem szeret!
Azt hiszem, nem szerették. Eljátszadoztak a gondolattal, eljátszadoztak azzal, hogy magukra vonják a figyelmét, a hiúság nagy úr, de nem kellett ő a kutyának se, még az olvasóinak se, azok is hűtlenül bántak a soraival, még azt is, amit írt, csak színes karkötőnek viselték drága bálokon, hogy elkápráztassák a szellem talpnyalóit, de szeretni, - ezt a fogalmat előbb egyetemes kételynek vetették alá, majd megtagadták, majd felcímkéztek vele egy üres dobozt, hogy legyen mit elfelejteni.
Én aztán nem fogok bezárkózni előled csak azért, mert megölsz. Ha tehetném, magam adnám a kezedbe a tőrt, amúgy is színházi kellék, de ne hidd, hogy félek attól a pár száz év magánytól, ami még hátravan.
Utolsó kommentek