Ideje ébrednem. Elmúlt öt óra, a könyv érintetlenül hever az asztalon, emlékeztet arra a délutánra, amikor ellenem fordultak mind a törvényhozók, amikor megzavartam álmában a démont, az erkölcsök őrét, akit én magam dédelgettem otthonomba, én magam tápláltam tejjel és mézzel, én pedig nevettem, tiszta szívemből nevettem, mert nem démonokat, nem erkölcsöt, én világokat mozgattam meg egyetlen akarattal, egyetlen vággyal, hogy szeresselek.
Most mennem kell. Teljesítenem a küldetést, amiért oly csekély fizetség az, hogy élek, a küldetést, hogy nevess, vagy sírj, hogy itt maradj velem, hogy kedvedre játssz és álmodj, vagy álmodj és ébredj velem.
Utolsó kommentek