nonchalant

Szép gyermeke a napnak, Felhők ölében álmodnak Szőke fürtjei a rétnek.   Szőke fürtjei a rétnek Neved suttogják az esti szélben, Szép gyermeke a napnak.   Álmodlak magamnak.

Átváltozom. Merengőbb, álmodozóbb lettem.   Zenét hallgatok, sohasem hallott zenét.   Verset suttogok, sohasem mondott verset.   Kedvellek, játszom veled.   „Vesd le ruhádat”- súgod.   Megérintelek.

„És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.” „Önfeledt játéka a képzeletnek, isteni gyermek, hogyan szólítsalak? Mi néven imádjalak?” – így térdepelt ura s parancsolója…

A sikátor ezer darabra szeli a sorsokat. A ház elég, komor homlokzattal mereng jó és rossz felett. A koldus zavartan süti le szemét. Isten előtt mind egyenlők vagyunk. Mi, bűnösök, még mi is bekopogtatunk. Alamizsnát kérünk, kivárjuk sorunkat, majd gondolunk egyet, és üres…

Már könnyebb. Már a billentyűk is engedelmesen kopognak az ujjaim alatt. Már te sem égetsz annyira, épp csak annyira, hogy meghalljalak, de már a napot tervezem, hogy egyszer, még egyszer, ha egyszer nem szabad, de másképp nem lehet, mert másképp minek terveznék bármit, ha csak te…

Megsirattalak, gyönyörű gyermek. Mécsest gyújtottam érted, imát suttogtam a füledbe, eltáncoltam előtted a nap himnuszát, s mert megértettem a félelmet, sietve visszatértem magányom otthonába, barátaim közé, akik már türelmetlenül vártak, hogy sorokban elbújva,…

Szeretnék árnyékod lenni , Isten  utcái felett szelíden pislákolni, Mint a halott csillagok.   Hideg fényemet ontanám a világra, Amely elaludt, Könnyek helyett,   És nem sírnék, Nem sírnék soha, Csak ragyognék…

Miért őrül meg az a férfi? Miért járja lámpással az utcákat? Nem látod, ahogy a lélek vergődik abban a hatalmas testben? Hogy épp, mert nem törhet fel, mint a gyermek, akit bezártak, ül falhoz lapulva, pisszenni sem mer, várja, hogy megforduljon a zár, kinyíljon egy ajtó,…

Az asztalon gyógyszer, kikészítettem, minden esetre, mert nincs ma jó napom, ma egyedül vagyok, ma remeg a kezem, ma gyógyszer nélkül is szédülök, vajon kijózanodom-e most, hogy elment, megint a négy fal, a négy örök szerető, az ölelés, a szerelem, hűséges társaim, vajon…

Sosem látogattalak meg Ninivében. Nem tudom, mit kezdenék veled. Bolond csak az lehet. Amikor szeretőm volt, nem volt szeretőm. Nem hívtam, nem kerestem, nem kértem, hogy ujjal mutogassak magamra: „Nézd, az őrült szeretőt keres!”

Elmondtad ezerszer, engem úgy alkottál, Hogy szerethetetlen legyek. Engem nem érdekel. Megpróbálom megint. Ezúttal nem azt, amit odalöksz, Hanem a legjobbat. És hazudni fogok. Neked hazudni, Ameddig bírok, Ameddig van bennem élet, Az életről, a kalandról, a…

Nem a szellemi kiégés, ami elválaszt tőled. Égek és porrá égek. A lángok nem kímélik egyetlen porcikámat sem. Nem is vagyok már más, csak hamu és por. Isten bizonyára akkor is éppen hátradőlt, még mosolygott is talán, látván, hogy minden jó, amikor rámszabadította a…