nonchalant

Hűtlen vagy hozzám. A szavak haltak meg vagy engem öl meg a némaság, vagy én ölök azzal, hogy szükségem van emberre, állatra, valakire, akit értek, akihez beszélhetek,- ha így folytatom, nem jósolok magamnak hosszú életet. És mégis ismerős. A sok ismerős, barát mind itt…

Bejárok hetedhét országot, amire elveszítelek. Nem várnak rám kifürkészhetetlen titkok; a zaklatott órák, a fülsiketítő félrefordítás, a regények és a vallomás megvannak mind, megtörténik minden. Ha meggondolom, hogy időközben egyre kedvesebb, ahogyan jössz, nézel,…

úúúúúúúúúúúúúúúúúúú úúúúúúúúúúúúúúúúúúú úúúúúúúúúúúúúúúúúúú úúúúúúúúúúúúúúúúúúú egy oldal…

Hogy a bűnről írjak, annál is természetesebb, mivel embertársaim szemében minden kétséget kizáróan a bűnösök közé tartozom. Ki tudná nálam jobban a bűn természetét? Ki látna jobban mélyére a gonosznak, mint éppen a gonosz maga? Kezdjük mindjárt a gyermekkornak…

Lili Brik mondta egy alkalommal Majakovszkijról: „Hadd szenvedjen. Egy ideig szenved, aztán ír valami jót.” Én meg azt mondom, megette a fene a Lilit. Meg azt is, aki ezt az egészet kitalálta.

Sok mindent felróhatsz nekem. Hogy amit csinálok, kusza, összefüggéstelen, hogy a szavaim és a tények, mint ha köszönőviszonyban sem állnának egymással,- Istenem. Tudod, van az úgy, hogy egyszerűen csak élünk. Erre mondják, hogy nincs bennem felelősség, erkölcs, kitartás,…

Csapdába estem. Elhittem megint, ez volt a kétezer-huszonhetedik eset, hogy nem vagyok magam. Pocsék érzés, nem tagadom. Amikor arra ébredsz, hogy az ágy üres, a telefon süket, a levelek semmitmondók, az üzenetekben nincs más, csak hiányjelek. Ó, nem felpanaszolni akarom én a…

Kiütött rajtam az allergia. Olyan vagyok, mint valami elváltozás. Az orrom tubákos szelence, komótosan szívja az illatot, felfúvódik, szétrobban, a szemem vörös, a homlokom lángol. Persze az is lehet, hogy beteg vagyok. Betege egy gyáva, elégedettségtől fénylő világnak. Az…

A némaságod az egyetlen, amivel gyermekként állok szemben. Úgy, ahogyan te álltál egykor a kapum előtt, kérdezted, bejöhetsz-e, én meg azt feleltem, jöjj, ha kedved tartja. Most persze várom, hogy elmúljon. Hagyom, hadd vesszen, ami elveszett. Hadd vigyék hírét a győzelemnek,…

Itt van kéznél. Megérintem, mint ezt a poharat vagy ezt a papírt az íróasztalon. Tenyeremre helyezem, kényeztetem - nem ellenkezik. Szóval nem kellek semmire. Szóval olyan vagyok, mint ez a gomb, ami ha leszakad, azt sem tudom, hova gurul. Szóval nem akad ember, aki azt mondaná:…

Szeretném szép, szelíd szavakkal Köszönteni az éjszakát. Utoljára még kitárni szívem: Ölelj vagy ölj, a szerelem nem válogat. Éjfélkor kiülni az erkélyre, Elszívni veled egy cigarettát, Elnézni hosszan, hogyan szitál az ősz.

Ez is csak egy a félresikerült értelmezések közül. Kételkedve nézem, hogyan hízik a hold, hogyan zabálja fel a nagy fekete felhő az égi bárányokat, hogyan keresünk kifogásokat, a kor, a magány, mind egy, a fő, hogy ne mondjunk semmit, ne mondjunk mást, nem mint ha mernénk, vagy…