nonchalant

Mégis csak a szívemmel lehet a baj. Hogy elfelejtett megöregedni ezzel az én nyomorúságos testemmel, hogy még mindig hisz, remél, még mindig csodára vár. Manapság persze nem illik hinni semmiben. Manapság méltó és igazságos a kiábrándultság, nem bízni senkiben, közömbös…

Legféltettebb barátom vagy. Őrizlek remegő szívvel, gonddal, aggodalmas szerelemmel. Ez az én vallásom. Ha megtöröd magányomat, szeretni foglak. De vajon maradsz-e akkor velem? Bálint Endre - A földöntúli gyász színe megnevezhetetlen

Van abban valami megejtő, ahogyan újra meg újra megismételjük tévedéseinket. Mintha ragaszkodnánk önnön elrontott sorsunkhoz, mintha véletlenül sem akarnánk kilábalni abból a szomorúságból, amit fáradságos munkával megteremtettünk, megteszünk minden óvintézkedést,…

Percek, másodpercek, pillanatok, amíg még hallom hangodat. Hallom mindig. Egyre  visszhangzik, remeg, te meg az a rengeteg kép, szilánkok, üvegdarabkái egy festménynek, talán Brueghel, ahogyan nézel, elmerülsz, merengsz, most…

Jobb, ha most nem látsz. Jobb, ha nem találkozol velem. Pár száz év magánnyal az arcomon miféle társad volnék? Hogyan bukdácsolhatnék veled végig a Vérmező romjain, amikor ahhoz sincs erőm, hogy elfelejtsem önmagam, hogy egyetlen percre megszűnjek gondolni rád, mert lenni és az,…

Gondolkodnom kell. El kell fogadnom, hogy így marad. De hiszen nem újdonság. Nem rémülhetek meg minden szélcsendtől, nem szökhetek meg tőled, aki szépségben ringatsz édes-keserű tengerén annak az utolsó napnak, amikor nem látó szemekkel fürkészem horizontját a végtelennek. Nem…

Az utolsó órák a legszebbek. A kert, a rózsafák, amint édes illattal kényeztetik szerelmes szívemet egy nem várt gyermekért, a felhőként múló idő a hosszú várakozás után, a még hosszabb fájdalom előtt.

Akkor gondolkodom. Mesélek. Megteszek mindent, hogy ne merüljek el önnön álmaimban, ne lássa rajtam szomszéd, barát, milyen elesett, milyen sebezhető, szánalmas, elveszett vagyok. Mesélek, nem a kriptából, épp csak az előszobából - ma este épp egy bolondságomat mesélem…

Istennek ehhez végképp nincs köze. Az a néhány szó, az ígéretek, amelyekről tudtuk, csak a gyermek és a bolond hiszi el, én azért elhittem, egy kicsit reméltem is, hogy szép lezárása lesz egy befejezetlen imának, ez volt az életem, de nem találtam, sehol nem találtam…

Vigyázz rá, Uram! Ha tehetném, szívemet adnám azért a gyermekért. Add hát Te érte királyságodat!

Szeretem Marlow-t. Szeretem Faustnak azt a mozdulatát, amikor karját az égre emeli, szeme kifordul medréből, izmai megfeszülnek, egész lénye a könyörgés kínjában lángol, egyetlen kétségbeesett fohász a mennyekhez, de hang nem hagyja el a torkát. - Isten megbocsát, - zengi az…

Tánc hazugság és halál között. Tánc a mélység fölött. Egyensúlyozás a hazugság kötelén erkölcs és morál fölött. Isten szabad ege alatt zuhanok, élek, meghalok.   Odalent démonok, szívemet tépik, álmomat eszik. Odafent kőarcú angyalok üveges tekintettel pecsétek…

Volt valami, nem is tudom mi, egy fél mondat talán, egy gondolat, egy sejtés, ami kísért, tolvajként lopózik ágyamhoz, próbálom felidézni, de mert angyal suhan át az égen, bizonnyal rá figyeltem akkor is, nem jut eszembe, miért, hogyan, valami elmaradt. Igaz, elfelejtettem…

Mennyire elkeseredtél, amikor, de hiszen csak játszottam veled, azt mondtam, mindennek forrása a szerelem. Te azonnal a művészetre hivatkoztál, a munkadalokra és a táncra, én meg, hogyan is hagyhattam volna ki a mulatságot, a nász párzási rítusára emlékeztettelek, a mozdulatok…